Az elfogadás az elválás esetében azt jelenti, hogy felismerjük: az egykor annyira szeretett társunk hibáinak és rossz szokásainak semmi köze hozzánk. Nem azért teszi azt, amit tesz, hogy ártson Neked, megsebezzen. Egyszerűen olyan, amilyen. Talán nem felel meg a Te elvárásaidnak, és nem tudja kielégíteni a szükségleteidet. Talán vannak olyan tulajdonságai, amelyeket Te nem tudsz megérteni és elítélsz. Nem úgy reagál a megnyilvánulásaidra, ahogy az a Te elképzeléseidnek megfelel. Fájdalom azonban nem azért alakul ki benned, mert egykori partnered ezt vagy azt tette, hanem mert Te nem tudtad elfogadni. A dolgok azért váltak egyre elviselhetetlenebbé, mert benned egyre több ellenállás és elutasítás ébred a társaddal és stílusával szemben. Amíg azonban csak dühöngsz és panaszkodsz, elutasítasz és elítélsz, amíg nem tudsz békét kötni egykori társaddal, addig továbbra is erős szálakkal kötődsz hozzá és a viselkedéséhez. Ez a hozzáállás ugyanis azt jelenti, hogy még akarsz tőle valamit – jóvátételt, odafigyelést, változást. Tehát még mindig Te vagy az, akinek valami nem elég.
Ha mindent a társunkra vetítünk ki, ha megszabjuk, hogy milyen legyen, mit tegyen és mit ne tegyen, hogy szeretni tudjuk, akkor ez nem szeretet, hanem bizonyos viselkedésminták megkövetelése és ellenőrzése. Ebben benne rejlik tudattalanul az az érzés, hogy valamire szükségünk van ahhoz, hogy boldogok és szabadok legyünk, és biztonságban érezhessük magunkat. És természetesen az az ösztönös igény is, hogy csakis a partnerünk felelős mindezért, neki kell biztosítania mindezt a számunkra.
Azok az emberek, akik képesek életteli kapcsolatban élni, a legtöbbször már megtanulták önmagukat adni, és nem foglalkoznak azzal, hogy elég szeretetreméltóak-e, vagy sem. Megtanulták, hogy a szeretet nem függhet a másik ember viselkedésétől és a saját vágyainktól. A szeretet nem azért alakul ki mert állandóan kedvesek és barátságosak vagyunk. Nem is akkor, ha a másik igyekszik megfelelni a bennünk élő, tökéletes társról alkotott elképzeléseknek. Ha úgy érzed, hogy valami még hiányzik az életedből a boldogsághoz, az valójában önfegyelmet igényel magadtól, és állandó hajlandóságot a fejlődésre, a tudat tágítására és a nyitottságra.
Gondolatok Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz c. könyvéből
