A kérdés egy olyan eszköz a számunkra, ami teret nyit az újra, a változásra, olyan lehetőségekre, amiket elképzelni sem tudunk. Ha folyamatosan kérdezünk dinamikus lesz az életünk. A kérdéssel megadjuk a zöld lámpát az Univerzumnak, arra, hogy megmutassa nekünk azokat a lehetőségeket, amikre mi nem gondoltunk.
Nagyon fontos, hogy ne várj választ a kérdésedre. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, mert mindig azt tanították nekünk, hogy mindenre legyen válaszunk. A választ csak abból a dobozból tudjuk megadni, amit az eddigi életünk során megtanultunk, megtapasztaltunk. Ha viszont kérdezünk, olyan lehetőségek bukkanhatnak fel, amiket eddig még soha nem választottunk. A válasz mindig érkezni fog, de nem az elménkben megfogalmazott egzakt formában. Lehet, hogy összefutsz egy régi ismerőssel, vagy felhív valaki, vagy meglátsz egy hirdetést. A Te dolgod csupán annyi, hogy mindig kérdésben legyél, és legyél éber arra, amit az Univerzum küld Neked.
A kérdés a megengedés teréből működik. Mit jelent ez? Meg tudod-e engedni azt, hogy minden elvárásodtól, kikövetkeztetésedtől eltérő módon, azaz bárhogy, bármilyen formában jelenjen meg a kérésedre a válasz? Ami biztos, hogy mindig máshogy fog kinézni, mint ahogy gondoltad. Az, ahogyan szerinted ki fog nézni, az ítéleteiden alapul arról, hogy hogyan kellene kinéznie. Hajlandó vagy-e megengedni, hogy amit kérsz, az bármilyen módon jelenjen meg az életedben, és hajlandó vagy-e bízni az Univerzumban, hogy a számodra lehető legjobb formában fog megjelenni?
A kérdés a teremtésre szolgál, arra, hogy kitáguljunk a végtelen lehetőségek terében. A teremtésre szolgáló kérdésben nincs ítélet, sem önítélet.
Fontos, hogy soha ne kérdezz úgy, hogy a konkrét válasz már ott van a fejedben. Ebben az esetben a dobozból kérdezel, és nem a végtelen lehetőségek teréből. Pl. ha több fizetést szeretnél, tedd fel a kérdést, hogy mi kellene ahhoz, hogy kétszer ennyi összeg jelenjen meg a számlámon minden hónapban? Mi kellene ahhoz, hogy több pénzt tudjak befogadni? És ne gondolkozz a válaszon, csak hagyd, hogy a kérdés teret nyisson a lehetőségekre.
Tudom, azt kérdezed, és mikor fog ez megjelenni? A mikor és a hogyan az Univerzum dolga. Mi szokott történni? Kérsz egymillió forintot, és ha nem jelenik meg másnap, akkor elkezded mondogatni, hogy ó jaj, ez nem is működik, mert nem is jelent meg. Itt beszilárdítasz egy nézőpontot, amit kikövetkeztettél, hogy nem jelenik meg, és mivel a nézőpontod teremti a valóságodat, az fog történni, hogy nem jelenik meg amit kértél. Ehelyett inkább tegyél fel kérdést (mindig!). Lehetséges, hogy később, vagy máshogy jelenik meg az egymillió forint, mint ahogy én azt elképzeltem?
Sokszor a legegyszerűbb kérdések a leghatékonyabbak.
Hogy lehetne ez még ettől is jobb? (ezt „jó” és „rossz” helyzetben is használd)
Mi más lehetséges, amit elképzelni sem tudok?
Mi a jó ebben a helyzetben, amit észre sem veszek?
Ha bármit választhatnék, mit választanék?
