El kell engedned azt az akarást, hogy a másik ember miként viszonyuljon hozzád, és az elmédben futó, bizonyos helyzetekhez kötött elvárásaidnak búcsút kell intened. Folyamatosan csacsog neked az elme, hogy egy adott helyzetben mit vár el, hogy minek kellene történnie. Erre nagyon figyelj, mert ez megöli a pillanatban létezés minden lehetőségét. A csalódás garantált, mert az elvárás nem jó barát. Folyamatosan elképzeled, hogy mi lenne jó neked és így az elvárás és a valóság közötti szakadékba esel. Csak magadra helyezd a fókuszt és élvezd a pillanatot. A másik tőled teljesen független, engedd meg neki, hogy saját választásai szerint cselekedjen. Ha nincsenek elképzeléseid dolgokról, személyekről, helyzetekről, meglátod mennyi mindent fedezhetsz föl.
Ne elemezd, és ne akard tudni, hogy a másik mit, miért választ, ennek értelme egyenlő a nullával. Valóságunk teljesen egyedi, a másik megértésére tett erőfeszítés lehetetlen küldetés. Minden definíciót és korábbi tapasztalást engedj szabadon és engedd meg, hogy az adott pillanat elvarázsoljon. Az érzéseidet helyezd előtérbe, a gondolataiddal tudasd, hogy nem a tiéd egyik sem, így egy sem lehetsz velük sohasem.
Ha felbukkan egy érzés benned, ne ítéld meg, csak köszöntsd csendben és lépj hátra egyet. Ez is te vagy, bármi is legyen az érzés, öleld át és tedd a teljességed részévé. Nincs jó vagy rossz, ezt jól jegyezd meg, nincs negatív érzés, amit nem fogadhatnál be. Minden csak van. Figyeld meg mi zajlik benned és ne utasíts el semmit, mert csak így lehetsz teljes. Mindig szeretettel fordulj magadhoz és a bűntudatot felejtsd el, mert hibázni nem tudsz. Minden úgy történik ahogy kell, csupán az elme nem fogadja el, mert címkékkel látja el, és ragaszkodik az általa felállított értékeléshez.
Szigeti Enikő
