Ha elengeded a harcot, akkor azzal azt is felvállalod, hogy „rossz” is történhet veled.
Amikor az ember elindul a teljesség felé és keresi önmagát, akkor bizony szembe kell néznie mindazzal, amivel nem mert, nem akart szembesülni korábban.
Feltetted már magadnak azt a kérdést, hogy hogy lehetséges az, hogy jó vagy, és mégis rossz dolgok történnek veled? Érezted már azt, hogy eleged van és feladod azt az örökös harcot, hogy egyre csak jó akarsz lenni, de mindig történik valami rossz, amit meg kell oldanod? Gondolkodtál már azon, hogy esetleg más irányba menj? Mi lenne, ha elengednéd a harcot és megengednéd azt, hogy rossz is történjen veled? Most ahogy ezt kimondtam, tapasztalsz magadban ellenállását?
Az ellenállás annak szól, hogy ha bármi megtörténhet veled, akkor az nem biztonságos. Viszont tudnod kell, hogy a tudatosság mindent magába foglal és ha igazán a teljességre vágysz, akkor azzal minden, minden együtt jár.
De vajon miért van benned ellenállás? Lehet, hogy az elméddel már tudod, hogy csak a most van, és mondjuk olvastad Lao Ce vagy Buddha tanításait – de tudnod kell, hogy óriási szakadék van a gondolkodás és a megtapasztalás között. Teljesen más az, ha fejben tudod, mintha valamit megtapasztalsz és igazán a valóságod részévé válik.
Szerinted miért vagyunk képtelenek elfogadni azt, hogy minden rendben van, s minden úgy tökéletes, ahogy van? Látszólag a világ tele van szörnyű és csodálatos dolgokkal. Pedig a világ csak dolgokkal van tele, melyek önmagukban nem pozitívak vagy negatívak. Te – az elméd – töltöd fel őket jelentéssel, és értékeled őket jóként vagy rosszként. Eddig úgy tekinthettél a világra mint egy tőled független valamire, hogy nincs ráhatásod kvázi semmire. Azt gondolhattad, hogy a világ egy tőled teljesen különálló valóság. Ám ez nem így van!! Te teremted az éppen aktuális szerepedet, a többi résztvevőt, de azok valójában nem jók, se nem rosszak, csupán vannak. A kezdetektől arra lettél kondicionálva, hogy a világot a jó és a rossz szerint kategorizáld: ez jó nekem, ez rossz nekem.
Ha mi vagyunk életünk teremtői, akkor szerinted miért teremtünk magunknak olyan élethelyzeteket, amelyeket a hátunk közepére sem kívánunk? A válasz egyszerűbb mint gondolnád. Minden megváltozik, ha eljutsz oda, hogy képes vagy a dolgokat csak dolgokként látni, és nem címkézed őket állandóan jónak, rossznak. Amikor elfogadod a dolgokat csak szimplán dolgoknak, akkor a pocsék érzések ellenére is azt fogja benned súgni egy hang: Milyen klassz, hogy ezt megtapasztalhatom! Amikor lángokban áll a házad, azt is belső békében fogod tudni megélni. Ideges leszel – mert ez egy természetes emberi reakció – de mélyen legbelül csak gyönyörködni fogsz a tapasztalás sokszínűségében. Cselekszel, kimented az értékeidet, de az csak a felszín lesz.
Amíg folyamatosan úgy érzed, hogy nem vagy elég jó, elég kész, s azt mondogatod magadnak, hogy jobbnak kell lennem, jobbá kell válnom, amíg mindig másvalamire törekszel, mint ami van, addig nem leszel boldog, az elégedetlenség uralja majd az életed. Te megcsömörlöttél már attól, hogy sosem elég szép a férjed, nem elég jó az autód, nem tanulnak elég jól a gyerekeid, nem elég rendes a főnököd? Vágysz arra, hogy egészében átjárjon az az érzés, hogy minden úgy van rendben ahogy van? A szenvedés útja az örök vágyakozással és elégedetlenséggel van kikövezve, hiszen mindig lesznek módok arra, hogy magadat jobbá, szebbé, gazdagabbá tedd, és mindig lesz annál jobb és szebb, mint amid éppen van.
Minden, ami ebben a 3 dimenzióban történik, csak azért van, hogy te megtapasztalhasd önmagad. Amíg ellenállsz valaminek, újra és újra találkozol vele, egyre erőteljesebben. S amint megengeded, át fog alakulni az életed, ez az adott helyzet eltűnik az életedből. Ellenállás akkor ébred benned, amikor olyasvalamivel kerülsz szembe, amivel még nem mersz szembenézni.
Példa! Gondolj egy olyan élethelyzetre, ami felbosszant, feszültté tesz, aminek ellenállsz, amit kontrollálni akarsz? Talán az édesanyád amikor felhív, vagy a kamasz gyereked semmit nem csinál meg, vagy hiába kéred a férjed, hogy valamit tegyen meg, vagy a főnököd?
Gondolj a helyzetre és kezd el figyelni az érzéseidet? Mi az ami felbukkan? Düh, tehetetlenség, önsajnálat, értéktelenség érzése, harag, nem figyelnek rám érzése, nem szeretnek?
Ilyenkor kérdezd meg magadtól: mi az amit nem akarok átélni? Miért történik mindez? Mi a jó nekem ebben? Miért van szükségem erre? Mi zavar ebben a helyzetben? Talán az, hogy nem tudod irányítani az embereket, az eseményeket? Az érzésre figyelj! Az elme azt a gondolatot fogja eléd idézni, hogy „ne, én ezt nem akarom átélni”! Ezt kell feloldanod! Engedd át magadon, mintha egy áttetsző cső lennél. Éld át és engedd távozni. Éld át a felbukkanó érzést (irigység, féltékenység, kontrollmánia, gyűlölet). Ne akard a szőnyeg alá söpörni, hiszen ezek minden emberben megtalálható emberi tényezők. Lásd, érezd, éld át és ne ragadj bele! Engedd tovább menni!
Az életben minden azért történik, hogy megtapasztalj valamit. Amint megtapasztalod, az a jelenet elmúlik, véget ér, eltűnik. Mert ezek mind a te játszmáid, így az ellenállás feloldásának a kulcsa is benned van. Ha elengeded azt az erőt, amivel elnyomtad magadban a fájdalmat, a negatív dolgokat, akkor már nem tud rád hatni. Szóval hagyd abba az ellenállást! Így megszüntetheted a problémáidat.
Amikor kialakul egy konfliktus, akkor soha nem az a lényeg, hogy mi a helyes válasz, és kinek van igaza, hanem, hogy mit élsz át közben. Mindig önmagadra kell figyelned, mert a másik semleges. Mind a kettőtöknek igaza van, mert nincs két egyforma valóság. És a saját valóságából mindenkinek igaza van. Pont ezért a másik megértésére irányuló erőfeszítés teljesen lehetetlen. Így soha nem az a lényeg, hogy mi, illetve ki váltja ki a konfliktust, hanem hogy pontosan mit vált ki belőled. Ne gondolkozz azon hogy mi a helyes döntés, mert nincs helyes döntés. Nem az a lényeg, hogy mit döntesz, hanem hogy éld meg, tapasztald meg minden sejtedben azt, ami felszínre akar törni.
Ha megéled, hogy minden úgy jó, ahogy van, akkor szabaddá válsz a játékban. Rájössz, hogy nincs jelentősége annak, hogy mit választasz.
Kiss Balázs Kunó: Köcsög és Kacsa c. könyve alapján
